A színházi délutánt Solymosi-Nagy Katinka tanárnő szervezte, célja pedig az volt, hogy a srácok ne csak „kívülről” nézzenek egy klasszikust, hanem aktívan dolgozzák fel a darab által felvetett, ma is húsbavágó kérdéseket. 

Miről is szólt az előadás? 

Bagossy László rendezése Parti Nagy Lajos zseniális, modern és sziporkázóan nyelvi humorral teli fordításában viszi színre a képmutatás örök történetét. Ebben a változatban a 17. századi Párizs helyett egy olyan világot látunk, amely kísértetiesen hasonlít a miénkre. A darab központi kérdése: hogyan képes egy olyan gátlástalan szélhámos, mint Tartuffe (Nagy Zsolt alakításában), teljesen az ujja köré csavarni egy józan ésszel rendelkező családfőt, Orgont (Znamenák István)? Az előadás kíméletlen őszinteséggel mutatja meg, milyen ereje van a manipulációnak és a vakbuzgóságnak. 

Drámapedagógia: a „FLESS” élmény 

Az előadás előtt (az Örkény IRAM programjának keretében) a diákok egy drámapedagógiai foglalkozáson is részt vettek. Ez a fajta „képzelettorna” segített a 10.D-seknek abban, hogy a saját bőrükön tapasztalják meg a darab alaphelyzeteit. Játékos gyakorlatokon keresztül vizsgálták a bizalom és képmutatás természetét. Nem száraz elemzésről volt szó, hanem interaktív beszélgetésekről, szituációs gyakorlatokról ahol mindenki szerepet vállalhatott. Tartalmas és gondolatébresztő nap volt, ahol a klasszikus irodalom megelevenedett, és kiderült: Molière-nek ma is bőven van mondanivalója a tizedikesek számára.

Fotók: Bányik Julianna, Solymosi-Nagy Katinka